A kockázatértékelés nem más, mint gondos áttekintése annak, hogy az adott munkahelyen mi károsíthatja, veszélyeztetheti a munkavállalókat, és milyen óvintézkedések kellenek ahhoz, hogy ne történjen akár maradandó sérülés, vagy akár üzemi baleset munkavégzés közben. Elvégzéséhez nem feltétlenül kell minden esetben laboratóriumi vizsgálatokat, illetőleg műszeres mérés. A kockázatértékelés fogalmát és teendőit a Mvt. határozza meg, és a munkáltatók kockázatértékelési kötelezettségei ehhez igazodnak.
A kémiai biztonság területén bevezetett kockázatbecslés fogalma ezzel nagy részben átfedésben van. A kockázatbecslés akkor egyenértékű a kockázatértékeléssel, ha annak minden tartalmi követelményét teljesíti. A munkáltató akkor jár el ésszerűen, ha a kockázatértékelést és a kockázatbecslést egységben vagy összehangoltan szervezi meg azokon a területeken, amelyekre mindkét követelményrendszer vonatkozik, hiszen így nem csak kisebb ráfordítással és nagyobb hatékonysággal végezheti el a feladatait, hanem maradéktalanul és elégítheti ki az ellenőrző hatóságok által számon kért követelményeket hibalehetőség nélkül. A kockázatértékelés fogalma nem jelent alapvető tartalmi változást a munkáltatóra, hanem elsősorban rendszerbe, egységes keretbe foglalja a munkáltató munkavédelmi tevékenységét arra vonatkozólag, hogy milyen intézkedéseket foganatosított annak érdekében, hogy a munkavégzés biztonsággal menjen végbe.
Az esetek legnagyobb hányadában a kockázatértékelés az eddig is meglevő munkavédelmi követelmények szisztematikus ellenőrzését, a hiányosságok megszűntetését foglalja magában, amelyben a legfőbb eszköz a széles körű munkavédelmi ismeret, ami lehetővé teszi a biztonságos munkavégzést.